Csak, hogy tudjátok: szerepeket játszunk: Anya szerep, feleség szerep, barátnő szerep, háziasszony szerep, munkavállaló szerep, stb.

TIPP: Menekülj a Maximalizmustól! Bőven elég, ha csak 90%-ban felelsz meg magadnak!

Nekem is nagy problémám volt, amíg magamba nem szálltam. Minden szerepben maximálisan meg akartam felelni. Elég káosz lett, és csak a bűntudat uralkodott rajtam. Nem vagyok jó anya, nem vagyok jó feleség, nem főzök reggeltől estig...stb.

Felejtsd el, lehetetlen, tönkre tesz. El kell engedni dolgokat. Nehéz sokszor. Nekem legalábbis az volt. 

De megtanultam, amit igazából addig is tudtam :) Csak ugye más dolog tudni és más dolog alkalmazni...az már egy másik szint!

Szóval prioritást (fontossági sorrendet) kell felállítani. És ezt nem csak úgy általában az egyes szerepkörökre értem, hanem kb. minden teendődhöz hozzápárosítva.

Amikor nekiállsz, hogy vasalj, zoknikat párosíts, minden nap 3x felmosd a lakást....fel kell tenned magadnak a kérdést: ezt MOST és NEKEM kell egyáltalán megcsinálni?! 

Simán lehet, hogy van valaki aki szívesen kiszedi a mosogatógépből a már elmosott cuccokat...akár a gyerekkel együtt ez is számíthat közös programnak.

Lehet, hogy nem heti hét napból hét délelőttöt és délutánt töltünk együtt a játszótéren, hanem csak három délelőttöt és két délutánt, de abban az időben viszont tudok velük nyugodtan, higgadtan, velük együtt játszva foglalkozni, azaz sokkal jobban tudok olyan anyukájuk lenni, mint amilyen szeretnék :)

Nevezzük ezt divatosan „minőségi időnek” 

Az óvodában az óvónéni megdöbbentett. Nem szóltam vissza neki, több okból sem :) Egyrészt nyilván nem árt jó kapcsolatot ápolni az óvónőkkel, másrészt igazából napokig emésztettem és elemeztem  a hallottakat, de cseng a fülemben.

"Felejtsük el a manapság divatos kifejezést, hogy minőségi idő, a gyerekkel csak olyan van, hogy idő"

Megemésztettem és feldolgoztam, most már le merem írni, hogy szerintem ez nem így van.

Ugyanis miért jó a gyereknek meg másnak (mondjuk anyukának), ha egész nap gyötrődik veled a gyerek. Tudjuk, hogy nagyon időigényesek, azt szeretik ha velük foglalkoznak.

Lehet egy egész napot átvészelni, úgy, hogy egy ideig elvagytok. Játszotok, lekötöd, beszélgettek stb. De ha már közben főznöd, mosnod, takarítanod kell lehet, hogy ebbe már nem tud vagy akar ő is bekapcsolódni. Akkor jön a feszültség. Anya ideges, mert nem tudja elvégezni a dolgát, gyerek unatkozik, nyűglődik. Lehet ugyan neki adni egy tabletet a kezébe, én azt már nem nevezném minőségi időnek :)

Arra akarok célozni, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha anyának is van egy kis privát ideje amíg a gyerkőc apával, mamával, barátokkal vagy esetleg az oviban, bölcsiben van.

Hiszem, hogy nem attól vagyok jó anya, ha 0-24, minden nap csak és kizárólag a gyerekekkel vagyok.

Hiszem, hogy mindenkinek (a gyerekeknek is!!!) sokkal, de sokkal fontosabb, hogy egy "minőségi" anyukájuk, apukájuk legyen.

Ha pedig ez úgy jön össze, hogy nekem szükségem van privát időre, amit barátnőkkel, férjemmel, magammal tölthetek, akkor erre keresek megoldást. Az énidőben tanulhatok, dolgozhatok, vásárolhatok, sportolhatok, vagy csak egy kád fürdőt veszek :) tökmindegy, a lényeg, hogy Anyának és Apának is fel kell töltődni, mert csak úgy tudunk igazán jó szülők lenni.

Szeretném bátorítani a hozzám hasonló démonokkal küzdő anyukákat, hogy merjetek időt szakítani magatokra is. A legfontosabb, hogy anya lelke rendben legyen, ettől lesz rendben a gyerkőc is!

Hajrá, egy kis csajos estére, délutánra fel!