Hallottam a napokban is a feltevést egy régi osztálytársnőmtől, aki még gyerekvállalás előtt áll.
Mivel ő hozta fel a témát és érdeklődött, azaz infot gyűjtött, vélhetően tervezi a családalapítást a jövőben :)
Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez igenis egy valós probléma.
Én sem most hallottam először a még babavárás előtt állóktól, sőt sokszor hallom anyukáktól is.
Bele sem merek gondolni, hányan lehetnek, akik nem mondják ki félelmeiket, csupán magukban őrlődnek….
Sokan szerintem ezért is mennek vissza mihamarabb dolgozni (most lehet, hogy durva leszek, de szerintem menekülnek a frusztrációjuk, félelmük elől) Nem találják meg magukat az anyaszerepben és inkább gyorsan fel akarják venni korábbi életritmusukat.
Van pár tanácsom, amivel a régi osztálytársnőmet is elláttam:
- Először is mi anyukák, nem vagyunk bezárva, elzárva a külvilágtól, ezt Mindenki felejtse el sürgősen!
Fogd meg a babádat és menjetek ki. Ez már rajtad múlik, hogy a környéken sétáltok, van barátnőd/ismerősöd, akivel össze tudtok járni, vásárolni viszed magaddal a kisboltba vagy akár a plázába, vagy lementek a dunapartra, a közeli parkba…ezer féle lehetőség van!
Tehát mozduljatok ki!
- Ma már annyi babás foglalkozás is van, keresd fel az otthonotok környékén hol van baba-mama torna, manótorna, zenebölcsi, ilyesmi néven futnak. Rákereshetsz a neten is, nézz körül a játszótereken, sokszor kiplakátolják őket, vagy kérdezd meg más anyukáktól!!!
- Na igen, ezzel rá is tértünk arra, hogy beszélgess más anyukákkal!! Legyél nyitott! Mindenkinek megvan a problémája a saját babájával, osszátok meg egymással tapasztalataitokat.
Ez persze vérmérséklet kérdése. Őszintén szólva én például kedvelem a társaságot, de csak módjával. Ezt mindenki maga dönti el mennyire fűzi szorosra a kapcsolatot a babás összejárós anyukákkal, nem kell ebből lelkiismereti kérdést csinálni, főleg nem frusztráltnak lenni azért, ha mondjuk 1-2 hét kimarad. Csak akkor és azzal találkozzál, akivel tényleg szeretnél!
- Ugyan a gyerek előtti életünket teljesen már SOHA nem kapjuk vissza.
Ettől a gondolattól sokan rögtön frászt kapnak, és elhessegetik a gyerekvállalást.
Pedig ez jóóóóóóó, mert rengeteg új élménnyel leszünk gazdagabbak!!!
Nézzük inkább azt, hogy mennyi plusz élményt nyújt egy gyerek, amiről szerintem vétek lemondani, elhalogatni pusztán a félelmeink miatt. Én is féltem. Emlékszem az első kétcsíkos pozitív tesztnél órákig járkáltam fel-alá a lakásban, hogy most mi lesz, most mi lesz ?! :)
Mindenki fél biztos vagyok benne még a nagy örömhír közepette is. Ez nyilvánvaló, hiszen az ismeretlenbe ugrottunk fejest. Amit viszont megtehetünk, hogy felkészülünk, legalábbis amennyire tudunk. Teljesen sosem lehet, mert majd az éles helyzet hozza, de legalább legyen némi fogalmunk arról, hogy mégis körülbelül mit vállaltunk :)
Nem kell lemondanunk teljesen magunkról sem. Az egy téveszme, hogy kész, mostantól anya leszek, nekem annyi, magammal már soha többet nem is foglalkozhatok. Nem, erről szó sincs!!! Anyaság mellett is meg kell maradnunk önmagunknak. Átalakulunk, változik a fontossági sorrend, ez így rendben van, de nyomokban tartalmazhat némi kikapcsolódást, mert Anyának (és Apának is egyébként) kell néha lazítani, kell magunkkal is foglalkozni, kell a szülőknek egymással is foglalkozni, kell néha barátnőzni, egyedül sétálni/vásárolni.
A babának nem lesz semmi baja, ha Apa vigyáz rá pár órát vagy netán a nagymama aki vigyáz rá, amíg Apával buliztok :) vagy csak egy moziba mentek! Apával is töltsetek időt kettesben, ez fontos! Neked is legyen erre igényed, különben baj lehet a későbbiekben…..nem riogatásként, de ezen gondolkozz el egy kicsit, és szervezz is le egy programot kettesben:)
Néha (ez is vérmérséklet kérdése) simán belefér, sőt, bele is kell(ene) hogy férjen! Szerintem ez így egészséges!
Tehát összefoglalva:
- legyünk nyitottak és teremtsünk kapcsolatot más"sorstársakkal"
- mozduljunk ki a babával és nélküle is
- Apával is töltsünk időt kettesben
Hajrá! :)
