Egy elég megosztó témát szeretnék most pedzegetni, mert nekem sajnos szinte állandó konfliktusom van belőle.

Először is szeretném leszögezni, hogy nem tisztem elítélni azt sem aki kutyázik és gyerekezik egyszerre, és azt sem aki szerint a kettő nem fér össze különböző szempontok miatt. Szerintem ez mindenkinek a saját dolga, csak TARTSUK EGYMÁST TISZTELETBEN!!!

Én bevallom most Nektek, hogy inkább az utóbbiak táborát erősítem :) Szeretem a kutyákat, nekem is volt korábban...jóval korábban igaz, de volt egy Benji névre hallgató fekete középuszkárom. (ráadásul lakásban tartott kutya volt, igaz hálistennek nem hullott a szőre)

És az is tény, hogy aki nincs kutyák közelében még ha volt is valaha, elszokik tőle. És ezt a kutyásoknak is tiszteletben kellene tartani. 

A kutyás-gyerekes témát sokféle helyzetben lehet emlegetni akár pozitív akár negatív értelemben. Nézzük csak meg a Facebook tele van cuki babás képekkel, ahogy kutyusok nyalogatják őket....ez valakinek írtó szimpi, hogy milyen jól megvannak együtt, nézd de jó barátok lesznek, mást (például engem is) a hideg ráz ki az ilyenektől, hogy a tiszta babákat, hogy jut eszébe megnyalatni valakinek akármilyen állattal is. Vagy amikor már felfedezi a kezét és állandóan a szájában van, viszi be a kutyanyálat és a kutyaszőrt is...hááááááát nem tudom. Én biztos nem mennék ebbe bele, de ez tényleg higiéniai vérmérséklet kérdése, tényleg minden Anyuka maga tudja mennyire fér bele az ő hozzáállásába.

Előző mondatomban leírtam az egyik kulcsszót, a HIGIÉNIA. Eddig csak ebből a szempontból néztük...de van ennél egy sokkal-sokkal fontosabb is, és a BIZTONSÁG.

Kedves Anyukák, akik babákat, gyerekeket neveltek kutyusok mellett, kérlek tegyétek fel magatoknak a kérdést, Biztonságban vagy a babám, gyerekem a kutyám mellett??!!

A kutyákat tartók 99%-a természetesen IGEN-nel válaszol erre, és ezeket a válaszokat hallhatod általában: 

"Ohhh, de hiszen az én kutyám soha nem bánt(ott) senkit" 

Nem mindenki használja  a múlt időt, pedig ha már ezt a választ adja, akkor az úgy lenne korrekt. 
És ezzel nem is vitatkozom, mert biztos úgy is volt.

Csakhogy a kutya egy állat, nem tudatos, hanem ösztönös. Bármennyire okos is, tanított, mint minden állat ösztönösen cselekszik, ez így van, akárki akármit is mond.

Csak kapjon szagot valami miatt, vagy hall valami zajt, megijed, tudja fene bármi hirtelen, váratlan történhet bármikor. Lehet hogy addig nem idegesítette a jámbor kutyust ahogy a baba cibálja a farkát, vagy a gyerekek nyúzzák a fülét, de lehet, hogy egyszer valahogy a gyerek is jobban megrángatja, máshogy közelít felé stb. és már meg is lehet a baj. A baj, pedig akár nagy baj is lehet. 

Itt is mérlegelhetjük, hogy ugyan egy csivava is tud harapni vélhetően nem tud akkora kárt okozni, mint egy nagyobb testű kutya. Legalábbis nagyobb gyereknél. Egy újszülöttnél még egy csivava is tud halálosat harapni.

Halálosat, még egyszer leírom, hogy érezzétek a komolyságot.

Tényleg nem tisztem elítélni a kutyát tartó Anyukákat, de mindenképp szeretném felhívni a figyelmüket a lehetséges veszélyekre és a kellő körültekintésre.

Megértem ha elfogultak vagytok a saját kutyátokkal szemben, ezért szeretném objektíven megvilágítani a dolgot.

Saját példa, igaz történet:

Kisfiam 1,5 évesen leesett a mászókáról (fejre...) amikor épp Balatonkenesén a strandon voltunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy homokba és "jól esett" de azonnal rohantunk vele Veszprémbe a kórházba, ahol 2 nap megfigyelésre kellett bent maradnunk.

Ezen a gyerekosztályon (kb 10-15 gyerek közül) feküdt 2!!!!!!! olyan fejsérüléssel, akiket az saját/szomszéd, már nem emlékszem pontosan, de ismerős és persze jámbor kutya harapott meg, aki soha nem bántott senki...

Hát szegények nagyon csúnyán néztek ki. Hálistennek nem lett halálos kimenetelű tragédia, de ez már csak a jószerencséjükön és a védőangyalokon múlott...ezúton is remélem, hogy szépen felépültek különösebb következmények nélkül.

A fizikai sérelmeken túl azt se felejtsük, hogy egy ilyen harapás még ha csak kicsi is a gyerekben milyen lelki sérülést okozhat. Lehet, hogy egy életre félni fog a kutyáktól vagy akár más egyéb állatoktól is..

Igyekezzünk arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat kerüljük el, és legjobban ezt elővigyázatos megelőzéssel lehet!

Soha ne hagyjuk egyedül a kutyát a gyerekkel!

Fél szemünk mindig rajtuk legyen!

Ez a személyes tapasztalat pedig megerősített abban, hogy addig is ferde szemmel néztem a kutyás-babás nagy ölelkezéses cukiságokat. Éreztem, hogy nekem ez nem oké, onnantól teljesen biztos voltam benne!

Akinek fentiektől függetlenül oké, attól csak annyit szeretnék kérni, hogy legyetek kellően elővigyázatosak!